Az egyik percben börtönben,
a másikban szabadon,
az egyik percben legyőzöd,
a másikban feladod,
van mikor eltaszítod,
de van, hogy mégis akarod,
az egyik perc a te életed,
a másik percben az 'örökké' súlyát érzed magadon...
Van, hogy úgy érzed vége,
de van, hogy az valami más kezdete,
van, hogy akkor is napsütésre vágysz,
ha sötét felhők tornyosulnak feletted,
az egyik percben elpusztítod,
amit az előző nap teremtett,
az egyik percben mindenre emlékszel,
míg a másikban készséggel mindent elfeledsz...
Támadod az eszmét,
mely beléd lehelt életet,
van, hogy a sorsod hibás mindenért,
van, hogy mégis áldás a véletlen,
az egyik percben biztos a minden,
de van, hogy a minden is tévedhet,
az egyik percben a jövőd a fontos,
a másikban a jövő is csak egy téveszeme...
Honnan tudhatnád mégis,
melyik érzés visz előre,
mikor az egyik percben hibázol,
ám a másikban tanulsz belőle....
Honnan tudhatnád merre fuss, ha hív a sors,
mikor ígérj, mikor csalj, mikor nevess,
szeress, ölelj,
ha a szíved mélyén az a zörej
el nem árulja merre menj,
tiéd lehet a végtelen,
csak néha állj meg egy percre,
figyeld a szíved vagy figyeltesd,
s dönts a pillanatról,
megéri e kételkedni,
emlékezni vagy épp feledni,
megállni vagy tovább menni,
gyűlölni vagy épp szeretni,
támadni vagy a vesztedbe menni,
emlékezni, emlékezni,
elfeledni, elfeledni,
akit szeretsz azért a tűzbe menni....
T.E. 2013.08.14.
