2016. január 17., vasárnap
Szerelmes vagyok a Szerelembe
Megszoktad, hogy a jó dolgok
sohasem múló fátyla alatt,
az élet boldog,
s a néha felvillanó kusza pillanat, csak álom
vagy tündérmese,
mely túlmutat minden határon.
A kétségbeesést még hírből sem ismered,
olyan, hogy boldogtalanság
meg csak a mesében lehet.
Puha köntöst húz rád a fényes remény,
olyan, hogy igazságtalanság
meg csak hősköltemény.
Ébreszt édes szóval a tiszta lelkiismeret,
olyat, hogy megbántás...
na de ki gondolna ilyet.
Falán túl nem látsz, úgy hívják:szerelem,
sosem láttad igazán,
mégis minden hibáját feleded.
Könnyű karral ringat, úgy hívják:odaadás,
a végtelent a lábad elé teríti,
ó kedves biztatás.
Várnod sem kell rá, ő az odafigyelés,
hangok szűrődnek át a messziségből,
úgy hívják:nevetés.
De gőg, s naivság, ti ketten párban jártok,
elhiszitek, hogy csak rózsaszínűen
élhetitek a világot.
Elborítjátok az elmét, édes hazugságok,
álmokat szőttök,
melyeket felébredve nem találtok.
Titokzatos jövőkép veled még van egy-két szavam,
honnan veszed egyáltalán,
hogy a világ egyben marad.
S én csak áradozom szépről, s álmodozom jóról,
a szerelem a szeretőm,
mely minden reggel homlokon csókol.
Nincs mögöttem semmi,
előttem csak a szerelem árad,
adj olyan lelket, aki ebbe belefárad...
...örökké tartó rózsaszín Vasárnap,
de sajnos a túloldalon
a Hétfő vesztesei állnak...
...várva, hogy mikor lesz végre Vasárnap....
T.E. 17/01/2016
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)