Úton a Setét Torony felé

A csend dübörgött végig a Lankán,
sarkában vígan a szél fütyült,
s mire a fűszálak sorra meghajoltak,
minden józanság tovatűnt.

Minden álomból kiveszett a fény, 
tiltón egy kar sem lendült, 
s mire kék szemével beköszöntött a reggel,
minden sóhaj elcsendesült.

S tovább, egyszer se nézz hátra,
előtted járnak a csillagok,
s mikor hallod, hogy a paták így dobognak,
szakítsd le a vasakat,
had szárnyaljon az akarat,
mi mögötted van az mind halott...

(T.E. 2013.05.08.)