Amikor minden passzol,
a Mindenség hamisítatlan jókedvvel tekint le ránk.
Amikor mindig mosolyogsz,
mert tudod, hogy otthon az örök boldogság vár.
S a rossz napok sorra elmaradnak,
és csak rózsaszínűen sodródsz.
Egyik nap sem szürke többé,
mert már nem érdekel hogy hogy volt.
Lelked szárnyra kap,
s tested vele együtt repül a tejszínű égbe.
Sorra veted le álarcaid,
mert már nem rémülsz meg a tükörbe nézve.
Elfogadsz mindent úgy ahogy van,
s nincsenek már hamis képzetek.
A világ a tied, hisz mindig is az volt,
csak rosszul nézted a képeket.
Várni már nem vársz, hisz minek jönni kell,
itt lesz magától.
S örömkönnyekben fürdesz a jelen karjai közt
a jövőd minden szavától.
Távolba sem tekintesz már, hisz jól tudod,
itt van minden előtted.
Csak kérem én a Drága Istent, hogy Őt
soha ne vegye el mellőlem...
...és akkor a Világ is összedőlhet felőlem...
T.E. 16/03/2015
