Ő

Amikor minden passzol,

a Mindenség hamisítatlan jókedvvel tekint le ránk.

Amikor mindig mosolyogsz,

mert tudod, hogy otthon az örök boldogság vár.

S a rossz napok sorra elmaradnak,

és csak rózsaszínűen sodródsz.

Egyik nap sem szürke többé, 

mert már nem érdekel hogy hogy volt.

Lelked szárnyra kap, 

s tested vele együtt repül a tejszínű égbe.

Sorra veted le álarcaid,

mert már nem rémülsz meg a tükörbe nézve.

Elfogadsz mindent úgy ahogy van,

s nincsenek már hamis képzetek.

A világ a tied, hisz mindig is az volt,

csak rosszul nézted a képeket.

Várni már nem vársz, hisz minek jönni kell,

itt lesz magától.

S örömkönnyekben fürdesz a jelen karjai közt

a jövőd minden szavától.

Távolba sem tekintesz már, hisz jól tudod,

itt van minden előtted.

Csak kérem én a Drága Istent, hogy Őt

soha ne vegye el mellőlem...

...és akkor a Világ is összedőlhet felőlem...

T.E. 16/03/2015