~ Lelkek szép tengere ~
Voltam már lehunyt szemed alatt álom,
aranyló, mint napsugár a határon.
Voltam már gyémántfényű csillagsugár,
tiszta, mint a mindentudás.
Voltam már szerelem a szemedben,
békés, mint örök a végtelenben.
Voltam már türelem és megértés,
álomszerű, mint megannyi kísértés.
Voltam már hangos szó és vasakarat,
mégis szelíd, mint a kora tavasz.
Voltam puha érintés a sötétben,
mint kedves, könnyű szó, oly törékeny.
Voltam már hazug szó is a szádon,
szép ígéret, mint a gyönyörű álom.
Voltam napfény a Hold árnyékában,
voltam vízcsepp a kiszáradt világban.
Voltam már kedves, voltam már szép is,
voltam haragos, mit megbántam én is.
Voltam gyűlölet, voltam szeretet,
voltam az is, ki veled nevetett.
Voltam kishitű, ki rosszul tesz mindent,
hajnalod voltam, ki tovatűnt innen.
Voltam már aggodalom szemedben,
kérdés, mi ott cikáz a fellegekben.
Voltam már csoda, mámor, vágyódás,
fura álmodozás, s örök civódás.
Voltam már gondolat, káprázat és képzelet,
fantázia, vagy csak a hiányzó ékezet.
Voltam már minden, mivé lehettem,
s elhagytam érted, kiket szerettem.
Voltam már Igen, éltem benned is néha,
de voltam már Nem is, oly kegyetlen tréfa.
Ha mégsem álmodnak születtem volna,
most nem tudnék ennyit rólad,
akkor talán megérinthetném arcod,
s szemedbe nézhetnék újra.
Csillag lehetnék életed egén,
mosoly arcodon, fény a szívedben.
S könnycseppként aludnám álmok békés álmát,
vágyaink halk neszét, lelkek szép tengerén.
T.E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése