Körbe, körbe...

Körbe, körbe

Valahonnan elvágyni,

valahova megint megérkezni,

majd újra magunkra találni.

Valakihez kötődni,

valakit megérinteni,

majd a búcsúzásba beletörődni.

Valamit elvinni innét,

valamit helyére tenni,

hogy az majd ne jöjjön vissza ismét.

Valahonnan elszökni,

valahova elbújni,

hogy majd senki se lásson megtörni.

Valakit elküldeni,

valaki mást visszahívni,

majd a szégyenben mégis elsüllyedni.

Valamit megtenni,

valamit görcsösen szorítani,

hogy az majd ne tudjon elveszni.

Távol lenni,

közelről nézve

nem látva semmit.

Gondolkodni, érezni,

álmot találni,

többször vétkezni.

Átaludni a világot,

csukott szemmel túlélni

ezernyi álmot.

Képzelegni éjszakákon át,

fölriadva dalolni

milliók lelkének dalát.

A füst, a tűz már nem létezik,

parazsak sem égnek benned,

pár érzés, mint könnyű pernye,

száll az esti, téli kertben.

Magányosan vígadnak a napok,

soraikban némi fekete búval,

háta mögött letaposott úttal,

eljön majd a te napod.

Kiégett már minden csillagod,

Holdad fénye sem keresi már

végtelen utad,

mely valahogy mindig rád talál.

(T.E. 2013.02.20)