Véget nem érő színjáték

Innen fentről tisztán látszik minden út,
az, hogy honnan, merre, s hova fut.
Innen fentről tisztán látszik minden lét,
az mindegy, hogy szomorú, nyomorúságos, vagy éppen szép.
Innen fentről nézve messzire nyúlnak a napok,
ugyanúgy látszik az elkövetkezendő, a mostani, vagy ami már rég halott.
Innen fentről látszik, hogy mennyi lélek próbálja elérni a célt,
van ki áruló, jószívű, álnok, s van ki sosem félt.

Minden életút egy bonyolult térkép,
vezet valahova,
de valahogy senki sem meséli el a végét.
Úgy hiszem, hogy itt az Idő az egyetlen hatalom,
mely összekapcsol mindent,
vagy szétválaszt, de mi mégis találkozunk valahol.
Furcsán összekeveredik jövő, jelen, s múlt,
és mi csak állunk,
és tudjuk , hogy igazából nem számít,
nem számít, hogy merre visz az út.

Távolról is ugyanolyan közelinek tűnik,
a megértés, a fáradság,
a szeretet és fájdalom, mely sohasem szűnik.
Többek vagyunk, s leszünk mindennél,
álmos katasztrófa,
varázslat vagy tréfa, melyben sohasem hinnél.
Hitegetve arról, hogy csak álmodunk,
megélve minden pillanatot,
melyeken szórakozottan, s kicsit elveszetten átfutunk.

Nem hinnél nekem,
ha azt mondanám, hogy láttam.
Láttam, hogy minden út
csak egy irányba vezet.

Nem hinnél nekem,
hogy mindig is tudtam.
Tudtam már az elejétől,
hogy az idő nem gyógyítja a sebet.

Nem hinnél nekem,
ha azt mondanám őszintén,
hogy kit barátnak hiszel,
sohasem nyújt segítő kezet.

Nem hinnél nekem,
hogy már észrevettem,
kételkedve, s szomorúan,
hogy minden ember szörnyeteg.

A vágy, s a kéj fáradtan bűzlik az éjszakában,
nincs segítség vagy kárhozat,
az emberiség örök árva.
Erőszak, kapzsiság perzseli fel a tájat,
nincs megállj, nincs elég forrás, kín, vagy színlelés,
mely kielégíthetne minden vágyat.

Ha elveszett minden akkor sem elég,
mert kufár módjára, szép szóval,
csalással, s rengeteg fájdalommal
megjelenik a remény.
S utolsónak, akik majd itt maradnak,
minden átélt szenvedés,
kiöntött bor, szórakozott szó,
feladás és reményvesztett lázadás ellenére
is ugyanúgy főszereplői ugyanannak
az Isteni színdarabnak...
(míg alattunk az ördögök kacagnak)

T.E. 2013.04.20.