Ne szólj!
Kietlen sivatag itt
belül,
s szárnyai bár a
magasnak
repülnének, s míg
egyre hevül,
semmi híre a
tavasznak.
Végtelen várakozás,
örök sötét
támaszpont némi
fény nyaláb,
mely a kertek fölé
magasodva látszik,
minden egyes szó
hibádzik.
Tagadás…átok ezen a
világon,
s a támadás, az fehér
színű árulás.
Kényszerít, hogy a
fénybe nézz,
s úgy ne veszítsd el
önmagad,
agyad tudja az
igazat,
de itt csak hazudni
szabad.
Börtön itt minden
szó,
s bármennyire is
megható,
de minden érzelmet
már
kölcsönvettünk holnapról…
(T.E. 2013.02.07.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése