Isten árnyékában…

Panaszt tennék Istennek,
ki a világ sorsára ügyelne,
kinek kezében összefut minden:

-          Hogy a Világon rendben semmi sincsen!!

Te, ki ott ülsz fenn hatalmas trónodon,
s annyi ember szeretetét birtoklod,
te, kinek a legkisebb hangya rezdülését is látnod kellene,
te, kit Istennek hívunk,
Hova tűnik fenséges Szellemed…
…a bajban…?
A vérben, a rosszban, a gyűlöletben?

Vagy ez is Te vagy?

Vagy ez vagy igazán Te?

Hangod hallják sokan,
s még többen látni vélnek,
ott is hol kezed nyoma sincs,
hol oly sanyarú az élet.

Mi az az erő, amely tefeléd fordít milliónyi arcot?

Ugyanaz az erő nem képes megállítani egyetlen egy harcot…
sem… S csak fájdalmak,
imák özönlenek, s vér szag a levegőben,
a világ szélén ülök, azon tűnődve,
hogy kezdetben két emberen,
könnyű volt rajta tartani szemed,
s a gyűlölet mely már eredetben virágzott ott,
egész földnyi gyűlöletté bontotta szirmait,
te lennél a kertész,
hogy levágd tüskés karmait…?

Nem hiszem, rég nem érdekel már téged semmi,
néha azért el kell egy-két csipkebokrot égetni,
vagy csodát tenni,
nem sokat, csak hogy lehessen hinni,
bízni,

 annyi ember kapaszkodik beléd,
nem súlyos már palástodon hurcolni az egész föld kerekséget,
annyi viszályt, harcot, kéjt, mohóságot, gyűlölt betegséget??

A fertőt…s csak egyre rohad,
hogy miért hisznek benned ilyen sokan?

A válasz egyszerűbb, mint az egy meg egy:

Az ember gyarló, bűnös,
s kell a képzelet,

 hogy valaki majd megbocsát,
ha nem is e földön,
de kinyithatja majd a Mennyország kapuját.

Még a gyilkosok, s a szent emberek egyaránt,
hiszik, hogy minden megbocsáttat,
az utolsó vacsorán.

A fekete angyalok, és sátán imádók szája is imára kél,
csak a legutolsó szavadért,
esdekelnek egész életen át,
hogy bebizonyítsák,
hiszik Istenük minden szavát.

A kívülállók, s mint ahogy én is az vagyok,
nevetve nézik e zűrös maszlagot,
de szemükben mégis könny csillog…
hogy ennyi bolond, ennyi viszonzatlan vágy,
ennyi elvakult düh, ennyi követni akarás,
valahova tartozás,
közben kizsákmányolás,
Isten nevében vérontás,
hamis ige hirdetés, megrontás,
sok misztikus talány,
szemét és rothadás,
emberi lelkek, elkárhozás,
…akad fenn feslett Világunk rongyos szoknyáján.

Ó meddig viseled ezt el, te csúf Világ!

Mikor leheled majd az utolsó imád,
s drága Istenünk mikor gurít
tekegolyóként a megsemmisülés felé?

Ki tudja ezt? Hát NEM Én!

(T.E.) 2011.08.24.